A negyedszázad és annak minden szépsége

Szarvas János, Bohus Ricsi, Lázár Olga

Bár éppen pihenő időszakát éli háromszáz versenyzőből álló nagy csapatunk, a Békéscsabai Előre Úszó Klub, mégis pénteken délután benépesedett az Árpád fürdő. Tréninget ugyan nem vezényeltek edzőink, ám volt ok, amiért a kicsik és nagyok, szülők és szimpatizánsok tiszteletüket tették a csabai strandon. Ugyanis ezen a napon tartotta klubunk megalakulásának 25., jubileumi évfordulóját.

Több alkalommal is beszámoltunk arról, hogy lassan egy évszázada él a sportág a békési megyeszékhelyen. Arról is, hogy már a múlt század húszas éveiben Európa-bajnoki ötödik helyezettet köszönthettek Békéscsabán Ulrich János személyében. No meg arról is, hogy a mai klub jogelődje a Békéscsabai Előre Spartacus SC volt, amelyből kivált és önálló klub lett az úszó szakosztály. De ennyit a történelemről, hiszen erről több fórumonkon is olvashatnak.

Így aztán maradjunk a pénteki ünnepnél. Mint jeleztük, már kora délután benépesedett a strand város felöli, öreg fákkal árnyékolt oldala. Kisebb úszóink élvezték az ugráló várat, mások a sárkányhajózást, miközben az esti koncertre hangoltak Pribojszki Matyiék. Nem sokkal 4 óra után Tálas Csaba elnökségi tagunk lépett a pódiumra, és ragadott mikrofont. A „25 évesek vagyunk!” ünnepség keretében ismertette az érdeklődőkkel a békéscsabai úszósport és strand mintegy százéves történetét. De igazán az elmúlt negyedszázadra fókuszált, amelyben élversenyzőinkről, edzőinkről, klubelnökökről emlékezett meg. Utóbbiakat külön köszöntve. Akik pedig el is jöttek, mint Jambrik Mihály és Polonka György, azokat egy-egy ajándékcsomaggal lepte meg. Az 1991-es magalakulás utáni első klubelnök, Dobrocsi Nándor nem tudott jelen lenni, de egy szép levélben ő is köszöntötte az ünnepség résztvevőit.

Ezt követően Marik Lászlóné Gyenes Katalin, a Békés Megyei Sportszövetségek Érdekszövetségi Egyesületének elnöke egy-egy díszes trófeával köszönte meg Bohus Ricsi edzőjének és nevelőedzőjének munkáját. Szarvas János és Lázár Olga érthetően kissé meghatódva vette át a térdig érő trófeát, az olimpikonjaink fotóival ellátott képet.

Tiszteletét tette az ünnepségen Szarvas Péter Békéscsaba polgármestere, aki szintén meleg szavakkal és ajándékkal köszöntötte Bohus Ricsit és edzőjét, Szarvas Jánost, utóbbi nem mellesleg a polgármester testvére. S ha már az illusztris vendégeknél járunk, itt volt az ünnepségen az egykori Széchy Tamás tanítvány, dr. Sós Csaba mesteredző, a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke, a Testnevelési Egyetem docense, az Úszás és Vízi Sportok Tanszékének vezetője. Eljött Erdős Norbert Európa Parlamenti képviselő. Ugyancsak eljött Bán Sándor a Jövő Bajnokai program régióvezetője, továbbá egykori élversenyzőnk, Katona Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának, illetve a Testnevelési és Sporttudományos Intézetének adjunktusa, a Magyar Úszó Szövetség Dél-alföldi régiós szakfelügyelője.

A nap következő „állomása” volt, amikor Bohus Ricsit és Szarvas Jánost mikrofonvégre kapták. Értelemszerűen az olimpia, a riói körülmények, az amerikai és hazai felkészülés került elsősorban terítékre. No meg maga a versenynap, amiről Ricsi elmondta, tökéletesen sikerült kivonnia magát a hétköznapokból. „Már kora reggel a fülemre tettem a zenelejátszómat, és végig koncentráltam, amíg a rajtkőig értem. Úgy gondolom, jól sikerült az úszásom, különösen, ha arra gondolok, hogy mi mindenen mentem keresztül az azt megelőző hónapokban. Sérülés, operáció, rehabilitáció, felkészülés. Aztán jött az amerikai egyetemi bajnokság, majd hazarepültem a győri magyar bajnokságra. Aztán vissza Amerikába, hiszen maradtak még vizsgáim. Aztán újra repülő és irány a londoni Európa-bajnokság. Az utolsó hetek is mozgalmasak voltak, a hazai készülés mellett egy római verseny, magaslati edzőtábor, debreceni edzőtábor. Egyszóval versenyről versenyre, repülőről repülőre szálltam, ami igencsak mozgalmassá tette az elmúlt nyolc hónapomat.”

Szarvas János azt elemezte, miként készült edzői szemüveggel nézve tanítványa. „Ricsi az év legnagyobb részben az Egyesült Államokban készült az ismert mester, Bob Bawman irányításával. Amerikai edzője a továbbiakban is segített, alapvetően az ő útmutatása alapján készült Európában is. Tettük ezt elsősorban azért, mert Ricsi maximálisan megbízott amerikai mesterében, és én is úgy véltem, ha már a felkészülésének legnagyobb része ezen edzésterv alapján zajlott, nem igazán szabad ezen módosítani. Jól tettük, mert Ricsi kiválóan szerepelt az olimpián.”

A mintegy félórás beszélgetés után aztán jól jött mindenki számára egy kis evi-ivi. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Csendes Csaba elnökségi tag kondérjában babgulyás rotyogott, néhány méterrel odébb 15 kiló húsból marhalábszár pörkölt főtt a bográcsban. A kettő között pedig különböző húsfélék grilleződtek egy speciális amerikai „kályhában”. No, meg ott volt a több mint egy tucatnyi süteményféle, amit a szülők sütöttek az ünnepségre. Amikor már mindenki végigkóstolta az „étlapot”, jött az óriási ünnepi torta…

Nap nem is zárulhatott szebben, mint egy kis zenével. A klub egykori utánpótlás válogatott úszója, Pribojszki Mátyás és bandája adott élő koncertet. Matyi nem csak kiváló úszó volt, hanem a hazai és nemzetközi blues zene kimagasló alakjává lépett elő az elmúlt két és félévtizedben, ami idő alatt több mint harminc országban léptek fel. Már korán, 1997-ben a németországi szájharmonika világbajnokságon megkapta a legmagasabb szintű minősítést.

A jubileumi buli sötétedés után ért véget, mindenki elégedetten indult haza azzal, hogy újabb negyedszázad után remélhetőleg még több bajnokot ünnepelhet a klub, és még több békéscsabai olimpikonról számolhat be a krónika.

Címlapképünkön a riói olimpikon Bohus Ricsi (középen), valamint magyarországi edzői, Szarvas János és Lázár Olga