A londoni Európa-bajnokság Lázár Olga szemével

Címlapképünkön Lázár Olga (balról a második), mint versenybíró a négyes rajtkő mögött a londoni Európa-bajnokságon

Az elmúlt két hét klubunk kiválóságáról, Bohus Ricsiről szólt. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az idei, londoni úszó Európa-bajnokságnak még egy szereplője volt a Békéscsabai Előre Úszó Klubból. Nevezetesen egyik edzőnk, Lázár Olga is résztvevője volt az egyhetes eseménynek.

Persze Olga nem a rajtkőre állt föl, hanem éppen mögé, vagy a medence partján tűnt fel, máskor pedig a háttérben, az „előkészületi szobában” segédezett. Ugyanis ő tagja volt a nemzetközi versenybizottságnak.

De hogyan is keveredett ki a 2016. évi Európa-bajnoksága? Természetesen ennek hosszú előzménye volt. Erről már beszéljen személyesen Lázár Olga.

Számos hazai versenyt rendeztünk az elmúlt évtizedek során, és gyakran én voltam ezen alkalmakkor a versenybíróság elnöke, mint országos versenybírói végzettséggel rendelkező edző. Miután látták, hogy egyre nagyobb tapasztalatra tettem szert, felkértek először a vidéki versenybírói bizottság tagjának, majd rá egy-két évre az országos karba is bekerültem.

Mi inspirált arra, hogy e téren is új lehetőséget keressél?

Szülés után már úgy tértem vissza a medence partjára, hogy nem én voltam a vezetőedző, ezért kerestem más továbblépési lehetőséget. Miután már régóta megvolt az országos versenybírói képesítésem, úgy döntöttem, hogy szeretnék a szakmán belül továbblépni, és a nemzetközi minősítést céloztam meg. Amúgy szerettem mindig tanulni, nem véletlen, hogy korábban a Testnevelési Egyetemen megszereztem a szakedzői diplomát is.

Tapasztalatod is volt már a hazai versenyeken, és nemcsak Békéscsabán.

Valóban, hiszen miután bekerültem a hazai versenybírói bizottságba, egyre többet foglalkoztattak. Az első nagy erőpróbám 2008-ban volt, amikor a Szegeden megrendezett cápa korosztályos magyar bajnokság alkalmával engem kértek fel a versenybíróság levezető elnöki tisztére.

A vizsgákat leszámítva, hogyan lettél nemzetközi kategóriás versenybíró?

Egyre nagyobb gyakorlatra tettem szert az évek folyamán „hazai vizeken”, amikor 2014-ben a magyar szövetség alelnökének, Tóth Ákosnak javaslatára 2014-ben felkerültem a LEN (nemzetközi szövetség) listájára. Nem is kellett sokat várnom, és kaptam az első feladatot.

Mégpedig?

Tavaly nyáron Bakuban az Első Európai Játékok ifjúsági úszóversenyén mutatkozhattam be. Még ugyanebben az évben közreműködő voltam a grúziai Tbilisziben megrendezett EYOF-on (serdülő korosztályúak olimpiai játéka). Egyébként én vagyok az első vidéki magyar nemzetközi versenybíró, aki feladatot is kapott már.

Idén pedig már sokak örömére több alkalommal is felfedezhették a televíziós közvetítése jóvoltából, hogy a londoni Európa-bajnokságon is közreműködtél.

Számomra is megtiszteltetés volt a felkérés. Ez volt a harmadik nagy világeseményem. Ám ezt megelőzően tavaly ősszel Cipruson kellett részt vennünk egy magas szintű továbbképzésen. Persze, Londonban a kontinens-viadal megkezdése előtt is „okítottak”, itt felfrissítettük a legújabb változásokat. De itt már sok egyéb eligazítás is volt.

Miről?

Ezek inkább már lebonyolítási szabályok voltak. Itt szóba kerültek olyan részletek, hogy mikor állhatunk fel, mikor ülhetünk le? Minden lépésünk kötött volt. Például azt is előírták, hogy mindig mosolyognunk kell. Érthető, hiszen a televízió jóvoltából nemcsak a versenyzők, hanem a versenybíróság tagjai is folyamatosan a kamerák kereszttűzében voltak.

Az első két napon a rajtoldali középső pályák valamelyikén fedezhettünk föl…

Szinte minden nap más feladatot kaptunk. Valóban nyitányként a négyes pálya mögött voltam fordulóbíró. Aztán az ötös pálya mögött. De voltam stílusbíró, a rajtszobában állítóbíró, túloldali fordulóbíró.

Milyen volt belülről az Európa-bajnokság?

Nagyon szép, de egyben nagyon fárasztó. Nekünk is folyamatosan koncentrálnunk kellett, akárcsak a versenyzőknek. Figyelni kellett minden apró részletre. De nagyon felemelő érzés volt az egész hét.

Mi ragadott meg leginkább az esemény során?

Egyrészt az a hangulat, ami a londoni uszodában megfogható volt. A lelátó zúgása, amikor már látható volt a távok vége felé, ki lesz a bajnok, illetve lesz-e új rekord. De csodálatos volt látni testközelből a világ legjobbjait, ahogy készülnek egy-egy versenyszám előtt az utolsó néhány percben. Ahogy koncentrálnak, összpontosítanak. Kézzel fogható volt a küzdelmük, a versenyhez való hozzáállásuk. Hátborzongató érzés volt, amikor a medence végén az adott pálya fölé hajoltunk, és láttuk, amint a célba csap, és felhördül a lelátó egy-egy rekord láttán. Egyszóval óriási élmény volt számomra, mint újoncnak az Európa-bajnokság.

Címlapképünkön Lázár Olga (balról a második), mint versenybíró a négyes rajtkő mögött a londoni Európa-bajnokságon