A jó, a rossz, a csúf – avagy a bajnokságok, az aranyjelvények, a létesítményhelyzet

tanmedence

Karácsonytól a januári iskolakezdésig csend honolt a békéscsabai Árpád fürdőben, pihenőjét töltötte úszóklubunk minden sportolója. A múlt héten azonban újra belehasítottak a munkába, a hétköznapok a korábban megszokott mederben zajlanak, kinek három, kinek közel heti tíz edzés szerepel a programban. A hét végék azonban továbbra is versenymentesek, majd február elején állnak rajtkőre legjobbjaink, akik az évek óta bevált szlovéniai versennyel nyitnak.

Kihasználva az átmeneti, versenyek nélküli időszakot, Szarvas János edzőnkkel a 2019. esztendőt értékeltük.

Elégedett vagy a klub versenyzőinek tavalyi évével?

– Is-is – volt a válasz. – De több volt a pozitívum, mint a negatívum.

Vagyis volt rossz, és volt jó dolog is. Melyikkel kezdjük?

– Talán rövidebb elemezni a nem sikeres dolgokat. Hiányérzetem van, hogy az idősebb korosztályok idő előtt kikopnak a klubból, így felnőtt, ifjúsági és serdülő korosztályban kevésbé vagyunk eredményesek a korábbi évekkel szemben.

Ez minek köszönhető?

– Amikor a legeredményesebb tanítványaink kilépnek a tini korból, egy részüket elcsábítják a tehetősebb és jobb tárgyi feltételekkel rendelkező fővárosi vagy környékbeli klubok. Mások – és erre kicsit büszkék is vagyunk – Amerikában tanulnak és sportolnak tovább.

Az utóbbiak nem tudnak visszaversenyezni, ha éppen itthon vannak nyáron?

– Az utóbbi években már nem jellemző, hogy éppen a tanulásmentes időszakban rendeznék a felnőtt magyar bajnokságot, így értelemszerűen nem lehetnek pontszerzők.

Pedig a pontok anyagi támogatást is jelentenek.

– Valóban. És azokból jóval több volt néhány évvel ezelőtt. De ennek más összetevője is van. Amikor Bohus Ricsi még utánpótláskorú volt, akkor is eredményesen megállta helyét a felnőttek között. Ám a hazai mezőny óriásit változott, tömörödött, és az úszásban is egyre jobban kitolódik a versenyzői korhatár. Egy konkrét példával élve, Ricsi a riói olimpiára még 48,8 körüli eredménnyel kijutott, mint a második legjobb magyar százas gyorsúszó, ma pedig majdhogynem kiszorul a 4x100 méteres váltóból. Még messzebbre visszatekintve: nyolc évvel ezelőtt 50 másodperccel a dobogóra lehetett kerülni, most még a döntőbe sem nagyon. És akkor még nem beszéltem a város megtartó erejéről, ami ebben a sportágban is negatívan hat.

Akkor a központi, szövetségi támogatás is szerényebb, nemde?

– Sajnos igen. Ami fakad abból, hogy a hazai ponterő ranglistán is jócskán hátrébb kerültünk. Hat évvel ezelőtt a 135 magyar klub között a 12. helyen végeztünk, most az ötvenen túl vagyunk.

Miből adódnak össze ezek a pontok?

– Egyrészt a magyar bajnokságokon elért helyezésekből, amik ráadásul súlyozottak. Míg a felnőtt mezőnyben ötszörös a szorzója egy pontszerző helynek, a korosztályokban lefelé haladva egyre kisebb ez a szám, végül a legkisebbeknél ez egy.

Akkor ebből kevés pont gyűlt a klub „számláján”.

– Így igaz.

Mégis kap a BEUK támogatás…

– Valóban. És itt akkor át is térhetünk a pozitívumokra. Minden rekordot felülmúlva, tavaly 115 aranyjelvényes szintet értek elsportolóink, ami nem elhanyagolható tény még anyagilag sem, hisen 28 gyerek úszta össze. Ebben  már országos szinten tekintve is erősek vagyunk.

Ennek eléréséhez viszont népes klublétszámra van szükség.

– Nem panaszkodhatunk, a közel három és félszázas klubtagságunkból mintegy száz gyereknek van versenyengedélye, ezeknek a fele pedig rendre megússza a különböző korosztályos magyar bajnokságok indulásához szükséges szintidőt.

Ez azt vetíti előre, hogy sok pénzt kell áldozni a versenyeztetésre.

– Költségvetésünk mintegy harmadát erre fordítjuk.

Apropó, mekkora a klub költségvetése?

Tavaly mintegy negyvenkét millió forint volt.

Elegendő ez?

– Elvagyunk belőle, de nem mindenre telik. Nagyobb költségvetés esetén jobban nyújtózkodhatnánk.

Miben van hiányérzeted?

Hiányzanak a hatékonyabb edzőtáborok. Ráadásul e téren is be vagyunk határolva, nem akkor megyünk edzőtáborba, amikor a legideálisabb, hanem kényszerből a tavaszi, illetve őszi sátorbontáskor -állításkor, mivel akkor nem tudunk „hazai pályán” edzeni.

Évtizedek óta felmerül, hogy épülne egy új, korszerű uszoda a városban. Mostanában is többször olvashattunk erről a médiában.

– Tény, a város medence „háttere” kimondottan jó, hiszen ott van Lencsési tanuszoda, újra üzembe állt a Szigligeti utcai óvoda tanmedencéje, a kezdők edzéseire ott van a Belvárosi iskola 25 méteres medencéje. Ezeken belül az áramoltatás is jó. Az Árpád fürdő sátortetős uszodája azonban manapság már elég korszerűtlennek számít az országban. Miközben körülöttünk sorra épültek a minden igényt kielégítő komplexumok, mint Debrecenben, Szolnokon, Kecskeméten, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, most pedig Szegeden, mi még mindig egy öreg, elavult, a sátortető miatt túlnyomásos medencében tréningezzük azokat, akiktől a legjobb eredményeket kellene elvárnunk.

Vagyis a létszám adott.

– Az igen. És a nagy számok törvényéből ebből újra ki kellene termelődnie egy Szabados Bélának, egy Szentesi Szabolcsnak, egy Balogh Gábornak, Fehérvári Julcsinak, egy Bohus Ricsinek… Ráadásul a város intenzíven támogatja a háttérbázisunk kialakulását, erősödését, úgy, mint a tanmedencékben oktatók fizetségét, a gyerekek szállítását.

Az elmondottakból az is kiderül, hogy továbbra is ott van az úszótérképen a Békéscsabai Előre Úszó Klub.

– Sajnos egy téren éppen most kerülünk le róla.

Mégpedig?

– Három éven át házigazdái voltunk a hosszútávúszók medencés országos bajnokságának, idén viszont máshol rendezik.

Nem volt elégedett a szövetség a csabai körülményekkel?

– Ez esetben nem erről van szó, most is elnyerhettük volna a rendezés jogát, aminek számunkra erkölcsi jelentősége van. Korábban klubunk elnöksége határozta meg, ha már nincs igazán korszerű uszodánk, ami miatt más bajnokságnak nem adhatunk otthont (ma már követelmény a fedett uszoda, a bemelegítő medence), akkor a nyíltvízieknek rendezzünk ob-t, hiszen számukra talán még ideális is, ha kicsit „mostohábbak” a viszonyok, hiszen egy tóban, tengeren úszni más, mint egy medencében. Ám az idei versenynaptárt, az Európa-bajnokságot, majd az olimpiát nézve, illetve a nagy versenyekre való felkészülés ciklusosságát tekintve számukra csak az április közepe jöhetett számításba. Ám ekkor van Békéscsabán a sátorbontás…

Cseppek, buborékok

Újszerű ösztönzést ötöltek ki klubunk vezetői, edzői. A versenyzői gárdának motivációként egy úgynevezett cseppgyűjtő akciót hirdettek, az előkészítősöknek pedig buborékgyűjtést. Az előbbieknél 80 cseppet kell gyűjteniük az szezon folyamán, amit két mutatóval érhetnek el. Minden versenyen az adott táv eredményes teljesítése esten kapnak egy csepp-pontot, ha pedig egyéni legjobbjukat is megjavítják, újabb bónuszhoz jutnak. Akinek kigyűlik a 80 egység, egy díszes kupával lesz gazdagabb. Az előkészítősök esetében húsz buborékig kell eljutni a háziversenyeken, illetve a technika terén.

Fotó: Szendi Rita