Az edzőtábori táv 245 kilométer volt - kerékpárral

útra készen

Évtizedek óta hagyomány, hogy a békéscsabai Árpád fürdőt egy évben kétszer, két hétre bezárják: tavasszal és ősszel, amikor sátorbontás, illetve sátorállítás van. Ilyenkor nem könnyű foglalkoztatni a mintegy 250 úszópalántát, ám klubunkban mégis eredményesen sikerült tartalommal megtölteni ezt az időszakot.
Idén a legeredményesebbek Szarvas János edző vezetésével Szarvason, Valach Dávid fiataljai pedig Hajdúszoboszlón edzőtáboroztak, és gőzerővel készültek az országos vidékbajnokságra. A kisebbek Lázár Olga és Hajdúné Tóth Gabriella irányításával egy rendhagyó eseményen vettek részt: körbekerekezték a Balatont.
„Volt ennek előzménye is — tudtuk meg Lázár Olgától. — Tavaly szeptemberben sátorállításkor az Arany év programra neveztünk be, ekkor Nagyszalontára bringázott klubunk egy maroknyi, tíz-tizenkét évesekből álló csoportja. Nagy sikerrel jártunk, nagyon élvezték a fiatalok, ezért úgy döntöttünk, hogy a tavaszi sátorbontáskor egy nagyobb lélegzetvételű, de hasonlóan kerékpárral teljesítendő távot választunk. Így jött az ötlet, hogy biciklizzük körbe a Balatont.”
Lázas szervezésbe kezdtek a klubon belül, és végül április második felében 25 úszóval, két edzővel és jó néhány szülővel együtt útra kelt a csapat. Zamárdi volt az első állomás, ahonnan az első nap Balatonfenyvesig, a másodikon Révfülöpig, a harmadikon Balatonfüredig, majd az utolsón, a kiinduló állomásig, Zamárdiig tekertek.
„Végül négy nap alatt 245 kilométert teljesítettünk — folytatta Lázár Olga. — Nagy figyelmet fordítottunk a biztonságra, hiszen a legidősebb úszóink is csupán 2006-ban születettek. Sokat segített, hogy a Békéscsabai Fenntartható Térségért Alapítvány támogatott bennünket, megoldották a kerékpárok szállítását a kiindulási bázisra és vissza, továbbá szerviz kocsit biztosítottak. Jól is jött mindez, hiszen megannyi kerékpárról gondoskodtak, s bizony akadtak is kisebb javítani valók, defektek. De e téren a bennünket elkísérő szülők is sokat segítettek.”
Bár ott volt a Balaton, és a tó körül néhány uszoda, még sem tartottak vizes edzést, lévén a magyar tenger még elég hűvös volt, az uszodákba pedig nem akartak betérni, hogy utána ne kelljen esetleg vizesen tekerni, mert az akár betegséggel is járhatott volna. Viszont helyette — tréningnek — megtette a 245 kilométer, no meg a megannyi napi szárazföldi edzés, futás, kondizás. A legnehezebb feladatnak pedig az adódott, hogy a lehető legtöbb kilátóhoz feltekertek a hegyekre.
„Nagy élmény volt a gyerekeknek — így zárta gondolatait a túráról edzőnk. — Szerencsére remek, ideális időjárást fogtunk ki, s nem maradhatott el a jutalom sem: meglátogattunk egy kalandparkot is. Persze, itt is volt feladat: kötelező volt a falmászás mindenkinek. Sokan nagyot néztek, hogy olyan kis úszópalánta is végigcsinálta velünk a túrát, aki még csak 20-as biciklin tudott pedálozni.”
Fiatal edzőnk, Valach Dávid pedig így értékelte a hajdúszoboszlói edzőtábort: „Mivel az átállás ideje alatt mindig nehézkes megszervezni és úgy beosztani a munkát, hogy az kellően hatékony legyen, s ne veszítsen rajta egy csoport sem, így nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy Hajdúszoboszló városa vendégül látott minket. A méltán híres fürdővárosban remek körülmények fogadtak bennünket, jól szolgálta a héten
elvégzett munka a nyári országos bajnokságokra történő felkészülésült. A terhelés mennyisége
picit szokatlan volt a gyerekek számára, nem csoda, hiszen az itthoni adag majdnem másfélszeresét teljesítették azon a héten, de folyamatában szépen hozzászoktak a napi 2x2 órás edzésekhez. Az elszállásolást, illetve az étkezést sikerült szerencsére egy és ugyanazon helyen megszervezni, így a két edzés közötti idő is teljes egészében a gyerekek pihenését szolgálta. Szerencsére egész héten kellemesen tavaszias volt az időjárás is, így szabadidőnk egy részében bejártuk Hajdúszoboszló belvárosát és természetesen az igazán nehéz edzések után a fagyizás sem maradhatott el.”
Címlapképünkön: a napi adag megtétele előtt már a Balaton alsó szakaszán